Leggyakoribb mentális hibák, amiket a sportolók verseny előtt elkövetnek 1.
A legtöbb sportoló átéli azt az élményt, amit játék előtti drukknak hívhatunk – ez egy pozitív előjelű izgatottság-érzés a verseny előtt. Ugyanakkor sokan közülük a puszta izgatottságnál többet éreznek: teljesítményszorongástól szenvednek. Ez röviden és hétköznapi nyelven megfogalmazva egyfajta süllyedő érzést jelent a gyomorszáj környékén (természetesen nem mindenki pontosan így éli meg). A játék előtti izgatottság a sport természetes része, de a verseny/meccs előtti szorongástól a legtöbb sportoló befeszül és nem teljesít a képességeinek megfelelően. A játék előtti drukk okozza azt a jelenséget, hogy előző este alvás helyett aggodalmaskodunk, és az is megeshet, hogy a verseny/meccs napján a szokásos reggelinket sem tudjuk megenni. Sőt, ez a verseny előtti intenzív izgalom hányingerhez hasonló érzésekhez is vezethet. Mégis, a sportolók többsége számára a játék előtti izgalom inkább egyfajta pozitív versenyre hangolódást idéz elő. Valójában a pozitív versenydrukk kívánatos, hiszen elősegíti a mentális aktiváció optimális szintjét, ami javítja az összpontosítást. Ami lényeges, hogy sem a túl alacsony, sem a túl magas szintű fizikai aktiváció (vagyis szorongás) nem ideális a flow megtalálásához, illetve a maximális teljesítmény eléréséhez. A játékot megelőző szorongással való megküzdés képessége alapvető fontosságú a következetes teljesítményhez. A versenyek előtti mentális felkészülés a legmegfelelőbb a közelgő megmérettetéssel kapcsolatos érzelmek és gondolatok kezelésére! Azzal ellentétben, amit sokszor hallunk az önmagunkkal szemben támasztott pozitív elvárásokról, a magas és szigorú teljesítményelvárások állítása valójában épp a sikeres cselekvésben gátolhat meg minket. Sok olyan sportoló van, akinek verseny előtt az jár a fejében, hogy “Ma tökéletesen kell játszanom”, és összeomlik, amikor ez nem sikerül. A sportolóknak fontos megtanulniuk, hogy a szigorú elvárások veszélyeket is rejthetnek magukban, és azt is, hogy hogyan azonosítsák azokat. A cél az, hogy ezeket az elvárásokat kezelhető célokká alakítsuk. Miért gátolják az elvárások a teljesítményünket? Először is azért, mert ebben az esetben a siker/kudarc bináris gondolatkörében mozgunk: a végeredmény nem lehet más, mint siker vagy kudarc. A teljesítményünk vagy megfelel az elvásásainknak, vagy elbukunk. Másrészt, ha nem felelünk meg az előre meghatározott elvárásoknak, akkor hajlamosak vagyunk megkérdőjelezni a képességeinket - a verseny közben vagy utána. Valójában tehát ezek az elvárások már az elejétől fogva kudarcra predesztinálnak bennünket. Továbbá lényeges, hogy ezek az elvárások gyakran valamilyen konkrét eredménnyel kapcsolatosak, mint például egy adott pontszám elérése, vagy valamilyen személyes rekord megdöntése. A sportolók gyakran ezek alapján ítélik meg az adott játékban nyújtott teljesítményüket. A legtöbb esetben ezek az elvárások nyomást jelentenek, és ez a nyomás könnyen át tud alakulni játék előtti szorongássá. Az önbizalom alapvető fontosságú a sportban. Ha erősen hiszünk a képességeinkben, akkor nem szorongunk. Sok sportoló, akinek nincs elég önbizalma, a szerencsére bízza, hogy lesz- e elég önmagába vetett hite. Ha csak akkor vagyunk magabiztosak, amikor ügyesen kezdjük a játékot, az önbizalmunk valószínűleg ingatag lesz. A versenyt megelőzően nem vagy biztos abban, hogy hogyan fogsz teljesíteni? A sportolóknak fontos megtanulniuk, hogy hogyan állhatnak hozzá proaktívan a játék előtti magabiztosság kialakításához. Nem akarjuk, hogy a sportoló önbizalmát a kezdeti eredmények rángassák dróton, hiszen mi történik akkor, ha hibázva kezdi a versenyt? Proaktívan és nem reaktívan érdemes hozzáállni az önbizalom kérdéséhez. A nagy tétmérkőzések (országos bajnokságok, nemzetközi versenyek) hangulata és a körülöttük zajló felhajtás megzavarja a sportoló játék előtti rutinját. Te is érzel extra nyomást, hogy jobban teljesíts azokon a tétmérkőzésen, amelyeknek már a felvezetése is szorongást keltően nagy hajcihővel jár? Vajon miért tart két hétig a Super Bowl körüli médiafigyelem Amerikában? Az újságírók minden történetre ugranak és minden kis információ-morzsát felfednek a játékosokról és az edzőkről. Ha hagyod, hogy ez a játék előtti felfokozottság elterelje a figyelmed a valódi célról, akkor nem leszel megfelelően felkészült a versenyre. Néhány sportolónak problémát okoz, hogy versenyzéskor maga mögött hagyja életének egyéb történéseit és a mindennapok bosszúságait. Legyen szó akár egy iskolai beadandóról, akár egy olyan mindennapi kötelezettségről, mint egy számla befizetése, a mentális felkészülés egyik célja, hogy sportolóként képes legyél elválasztani a magánéletedet a sporttól. Ha ezeket az aggodalmakat magunkkal visszük a játékba, akkor elterelik a figyelmünket és nem leszünk képesek maximálisan a feladatra koncentrálni. Számodra is problémát jelent a sportoló és a magánember szerepeinek elválasztása? Az egyéni sportot, például teniszt vagy golfot űző perfekcionista sportolók túl sokáig maradnak felkészülési üzemmódban, sokszor egészen a versenyt közvetlenül megelőző időszakig. Ez olyan mint a vizsga előtti magolás. Akkor teszed a legjobbat, ha minden nap tanulással töltesz valamennyi időt, ahelyett, hogy az utolsó pillanatig halasztgatnád, és a vizsga előtti éjszaka próbálnád meg bemagolni az anyagot. A sportban soha nem akarsz magolni a versenyt megelőző héten. Az a célod, hogy úgy érezd, készen állsz a versenyzésre - mind fizikailag, mind mentálisan. Ugyanakkor nem szeretnél pánikba esni az utolsó két napon és nekiállni átdolgozni a mechanikádat vagy a technikádat, hogy biztosítsd a jó szereplést. A két részes sorozat második részét az alábbi linken találod:
Lássuk, hogy mik azok, amik sokszor "rosszul" dőlnek el a sportolók fejében!
Játék előtti hiba #1: Túl magasak a teljesítményelvárásaid
Játék előtti hiba #2: A szerencsére bízod az önbizalmadat
Játék előtti hiba #3: A játék körüli felhajtás eltereli a figyelmedet
Játék előtti hiba #4: Képtelen vagy arra, hogy a mindennapi élet aggodalmait a pályán kívül hagyd
Játék előtti hiba #5: Túlgondolod a játékot a verseny előtt