MASZ Sportegészségügyi Konferencia beszámoló: Sporttudatosság
Kiss-Polauf Marianna a MASZ konferenciáról írt cikksorozatom első részében érintett hasznos információkon túl saját kutatásának eredményeit is ismertette A sporttudatosság vizsgálata válogatott atléták körében címmel. Arra volt kíváncsi, hogy a sportolók mennyire kezelik tudatosan a sporttevékenységük különféle aspektusait, mint az ortopédia, gyógytorna, masszázs, pszichológia, táplálkozás, teljesítménydiagnosztika. A fókusz az atlétákon volt ugyan, de a doktornő hangsúlyozta, hogy az élsport valamennyi benne résztvevőtől tudatosságot igényel, nemcsak a sportolóktól, hanem a teljes szakmai stábtól, beleértve az edzőket, orvosokat, gyógytornászokat is. Érdekességként említette előadása során, hogy a vizsgált személyek közel 30 százaléka nem egy másik sportágból − mint például a foci és az úszás − lépett az atlétika területére, hanem sportmúlt nélkül rögtön a sportok királynője mellett köteleződött el. Ebből az előadó arra következtet, hogy az iskolai testnevelés képes lehet egy olyan alapot nyújtani, amelyből tovább lehet fejlődni. Ez, emelte ki, különösen a szülők számára lehet megnyugtató, hiszen nem kell már akár egészen kis korban a gyerekeket különféle egyéb helyekre elvinni, hogy sportolhassanak. dr. Kiss-Polauf Marianna saját szakterületével, az ortopéd sebészettel kapcsolatban elmondta, hogy nagy a káosz a cipőválasztást illetően. Felhívta az edzők, szülők, stábtagok figyelmét arra, hogy mindenképpen vegyék figyelembe a lábbeli kiválasztásánál − legyen az utcai viselet vagy sportcipő − azt a szempontot, hogy az mennyire illeszkedik az adott gyerek lábára (szempont lehet többek között, hogy lúdtalpas-e a gyermek, vagy esetleg kifele dőlő a lába). Ennek fontosságát fontos megértetni magával a gyermekkel is, és közösen arra törekedni, hogy valamennyi szempont, vagyis a gyerekek számára sokszor oly lényeges szín vagy dizájn és a láb paramétereinek való pontos megfelelés is érvényesüljön. És hogy miért érdemes erre ennyire odafigyelni? Mert számos esetben a lábfejet érintő deformitások által okozott problémák térddel kapcsolatos vagy éppen gerinctáji panaszok formájában jelentkeznek. A doktornő azt állítja, elégedettek lehetünk azzal, amekkora arányban a megkérdezett sportolók jártak már gyógytornásznál. Ami különösen említésre méltó ezzel kapcsolatban az egyrészt az, hogy a szakemberek által javasolt mozgásterápiát a sportolók jelentős része manapság már beépíti az edzésmunkájába, másrészt pedig az, hogy a rehabilitáció és a teljesítményfejlesztés mellett a prevenciós gyógytorna aránya is emelkedik. Mindez azt jelzi, hogy a szakterület és annak hatékonysága egyre ismertebb és elismertebb az atléták körében. A masszázs esetében azt látjuk, hogy a felnőtt korú sportolók nagy többsége rendszeresen igénybe veszi a masszőrök munkáját, vagyis nem várják meg, amíg panaszuk keletkezik, ami kedvező eredmény. Ezzel ellentétben a 18 évesnél fiatalabb atléták több mint fele vagy azt válaszolta, hogy egyáltalán nem, vagy azt, hogy kizárólag panasz esetén fordul masszőrhöz, illetve sokan vélekedtek úgy, hogy nincs szükségük erre a típusú szolgáltatásra. A fiatal sportolók hozzáállása egyértelműen kontraproduktív, hiszen a masszázs hatékony megoldást nyújthat az izomregenerációra, segítségével krónikus túlterheléses szindrómák is megelőzhetők, vagyis preventív szerepet játszhat. dr. Kiss-Polauf Marianna hangsúlyozta, hogy fontos előrelépés lenne, ha az egyesületeken belül több gyógytornász is dolgozna, és így egyre több sportoló egyre gyakrabban vehetné igénybe ezt a szolgáltatást. A sportpszichológiát illetően az előadó azt emelte ki, hogy őt pozitív csalódás érte annak tekintetében, hogy hányan vannak azok, akik jártak már pszichológusnál, azonban érdekesnek találta azt az eredményt, miszerint ennél kisebb azok száma, akik bevallásuk szerint alkalmazták is a felkészülési időszak során vagy versenyzéskor a pszichológusnál elsajátított technikákat, módszereket. Arra biztatta az edzőket, hogy erősítsék meg sportolóikat a mentális munka fontosságának és természetes voltának tudatában. A táplálkozással kapcsolatban a doktornő úgy fogalmazott, hogy a doppingellenes tevékenység nagy része ebben rejlik. Sajnos a vizsgálat eredményei által felrajzolt aktuális állapotot elnézve inkább azt mondhatjuk, hogy potenciálisan ebben rejlene. Jelenleg nem kap hangsúlyos szerepet a sportolók gondolkodásában, pedig jó lenne, ha sokkal inkább a sporttudatos táplálkozás megismerése, elsajátítása és alkalmazása lenne a bevett gyakorlat ahelyett, hogy olyan szerekhez akarnának nyúlni a sportolók, amelyet adott esetben tiltottak. A hozzáállás megváltoztatása lenne a cél, amihez elengedhetetlen az ismeretterjesztés, hiszen vannak olyanok, akik válaszuk alapján nem tudják megmondani, hogy sporttudatosnak tekinthető-e a táplálkozásuk. Legalább egy dietetikus elérhetővé tétele az egyesületen belül segítséget nyújtana abban, hogy azok, akik szeretnének, kaphassanak táplálkozási tanácsokat, akik számára pedig ismeretlen vagy idegen ez a terület első kézből informálódhassanak. A teljesítménydiagnosztikának Sportkórházon belüli elérhetőségéről a cikksorozat első részében részletesebben írtam, itt olvasható: http://sportpsziche.hu/irasim/masz-sportegeszsegugyi-konferencia-beszamolo-1 Most annyit emelnék csak ki, hogy dr. Kiss-Polauf Marianna kutatásának eredményei szerint kevesen vannak olyanok, akik igénybe veszik ezt a lehetőséget, és közülük elenyésző azok száma, akik többször teszik ezt évi egy alkalomnál, holott − ahogy a doktornő fogalmazott − az évi egyszeri felmérésnek közepes értéke van. Az üzente a sportolóknak, hogy menjenek, a lehetőség adott, a labor munkatársai várják őket. Az ott ülő edzőktől pedig azzal búcsúzott, hogy ne csak a teljesítménydiagnosztikát, hanem valamennyi, a konferencia során érintett területet illetően terjesszék az ismereteket, mert fontos, hogy felnőjön egy olyan generáció akik sokkal egészségtudatosabbak, sporttudatosabbak, és akik majd továbbadják ezt a tudást és hozzáállást saját gyerekeiknek és növendékeiknek.